Az állatok világa című híres Brehm-kötet szerint – amely fölött azonban már igencsak eljárt az idő – a bálnavadászatot az északfoki bálnák egy részének szinte teljes kiirtásával a baszkok kezdték meg a középkorban.

Az északfoki (vagy másképpen: északifoki) bálnákat azért hívják így, mert eredetileg ugyan a Vizcayai-öbölben fordultak elő – és ezért vizcayai bálnának is nevezik őket néha –, de onnan a baszkok a 12. században gyakorlatilag kipusztították, és egészen az Északi-fokig (Nordkap) vonultak. A baszkok követték a bálnákat, és irtották őket derekasan tovább. Majd a baszkokat (és a ceteket) követték az angolok, a hollandok és a norvégok, így egyes bálnafajok ma már a teljes kipusztulással néznek szembe az Atlanti-óceánon.

Egészen másképp kezdődött a bálnavadászat

A legújabb kutatások szerint viszont a bálnavadászat egészen másképpen kezdődött. Akár már a kőkorszakban is felbukkanhattak az első ceteket elejtő népek. És ezek az emberek nem Európában, hanem a távoli Ázsiában, Dél-Koreában éltek.

Az ezt bizonyító, kőbe vésett ábrák, sziklarajzok (petroglifák) datálása azonban igencsak bizonytalan. Krisztus előtt 1000-ben vagy akár 6000-ben is keletkezhettek, vagyis legalább háromezer évesek, de az is elképzelhető, hogy nyolcezer esztendősek. A kutatók szerint egyébként az egyes rajzok különböző korokban készülhettek.

A most megtalált kővésetek a Koreai-félsziget délkeleti részén, Bangu-Dae település környékén, Ulszan tartományban láthatók. A régészeti lelőhelyen 46 darab, nagy méretű bálnákat ábrázoló rajz található, amelyek bizonyítják: a kőkorszaki emberek szigonyokat, csónakokat és zsinórokat használtak, hogy „befogják” a ceteket. A zsákmány változatos volt: az ámbrásceteken kívül alighanem simabálnákat és hátúszós bálnákat is megörökítenek az ábrák, csakúgy mint delfineket és kardszárnyú delfineket is.

A bálna fontos táplálék volt

A dél-koreai kutatásokról a L'Anthropologie című szaklapban számoltak be a tudósok. „Delfinek és bálnák láthatók a sziklarajzokon, ahol csónakban lévő emberek szigonyokat és zsinórokat használnak, vagyis: bálnára vadásznak” – magyarázta a leleteket Daniel Robineau, a feltárás irányítója a BBC Online-nak. Az egyik rajzon a csónakos embereket egy zsinór köti össze egy cetfélével.

A kutatók szerint nagy méretű bálnákra vadásztak a kőkorszakiak. A közelben találtak egyébként egy lelőhelyet, ahol cetfélék csontjai kerültek elő. Ennek a lelőhelynek a kora Kr. e. 1500 és Kr. e. 5000 közé tehető. Vagyis nagyjából egybeesik a sziklarajzok Kr. e. 1000 és 6000 közötti korával. Mindez azt bizonyítja, hogy a bálnák fontos részét alkották az itt élő népek élelmezésének. A sziklarajzok közelében talált csontok mennyisége ugyanis igencsak tekintélyes volt.

A szakértők szerint a bálnavadászat közösségteremtő tevékenység volt a kőkorszakban, körülbelül ahhoz hasonlítható, amit az inuitoknál (kanadai eszkimóknál) tapasztaltak a néprajzkutatók.