Gyurta Dániel,15 éves gimnazista,európa bajnok,olimpiai ezüstérmes stb.,stb.Állandó interjúk,tv felvételek,újságcikkek.De vajon mi rejlik mindezek mögött?Talán szerény?Vagy beképzelt?Esetleg visszehúzódó?Ki tudja,talán csak ő maga.

Egy interjút olvastam nemrég,amit vele készítettek.Íme:

– Mikor voltál először úszómedencében?
– Négyéves koromban vittek le a szüleim az usziba először. Akkor még nem élveztem annyira, de az edzők azt mondták, hogy tehetséges vagyok és nem kéne abbahagynom. Így maradtam a medence közelében. Később aztán megszerettem a vizet.
– Hogy néz ki egy átlagos napod?
– Mindennap anyukám ébreszt reggel ötkor, hatra megyek az uszodába, ott vagyok kilencig. Tíztől kettőig suli, utána haza. Ebéd, tanulás, kis alvás. Délután öttől hétig megint úszás, nyolcra hazaérek, vacsora, apuék, és készülök a másnapi adagra. Aztán kilenctől, fél tíztől alvás.
– A másnapi iskolaadagra, vagy edzésadagra készülsz?
– Inkább az edzésre, az a megterhelőbb.
– Kiknek voltál hálás a verseny után?
– Nekem három edzőm van, hosszú ideje hárman figyelnek, tanítanak és segítenek az úszás minden pillanatában: Széles Sanyi, Kovács Ferenc és Firt Balázs. Szakmai szempontból, hogy így mondjam, ők segítenek abban, hogy a legjobb úton járjak, nekik is köszönhetem, hogy ilyen pazar eredményt érhettem el. Aztán a szüleim is maximálisan támogattak mindenben, és az általános iskola, ahol tanultam, mind a nyolc év alatt mellettem állt.
– Mi történt az athéni medencében? Tizenegy év munkája egyszer csak csodálatosan beérett?
– Én ezt egyáltalán nem csodának gondolom, bár a szerencse biztos velem volt, hanem annak, hogy a 2003-2004-es szezonban, ebben a mezőnyben a világon – és ezt nem félek kimondani – én dolgoztam a legtöbbet. Talán a japán egy kicsit többet. Úgy érzem, a siker annak szól, hogy minden alapozáson, gyorsító munkán és minden edzésen maximálisan odatettem magam. Ezen dolgozom négyéves korom óta.
– Ezt több sportoló is megteszi a világ több pontján, mégsem sikerül nekik.
– Erre nem tudok mit mondani. Nekem sikerült, és ez a lényeg.
– Milyen konkrétan megfogalmazott céllal utaztatok ki, és milyennel álltál a rajtkőre?
– Megmondom őszintén, először az volt a célom, hogy döntőbe kerüljek, és megjavítsam az egyéni legjobb eredményemet. Ez sikerült. Az előfutam után pedig az, hogy magyar csúcsot ússzak. Ez is megtörtént. A döntőn pedig úgy álltam a kőre, hogy bizonyítsak a világnak.
– Konkrétan mit?
– Hogy van egy tizenöt éves magyar srác, aki olyan gyorsan célba tud érni, mint az idősebb világsztárok. Ha megnézed a döntő mezőny névsorát, láthatod, volt benne világbajnok, világcsúcstartó, Európa-bajnok, olimpiai ezüstérmes és sorolhatnám. Azt mondtam, ebben a mezőnyben ha pontot szerzek, elégedett leszek magammal. Dobogóról – pláne második helyről álmodni sem mertem.
– Nos akkor mi történt a medencében?
– Az történt, hogy beugrottam, leúsztam a távomat és második lettem. Úgy is mondhatom, kihoztam magamból a száz százalékot, és ez az ezüstéremhez volt elég.
– Az első másodperctől az utolsóig érzékelted, hogy a többiekhez képest hol tartasz?
– Az az igazság, hogy a szemüvegem annyira bepárásodott, hogy csak a mellettem úszó amerikait és japánt láttam a táv közepétől kezdve. Különben én végig a saját tempómat úsztam, ahogy megbeszéltük, a többiek rajtjától függetlenül, és egyáltalán nem befolyásolt, hogy százon még csak nyolcadiknak fordultam. Csak arra koncentráltam, hogy a magam iramát ússzam. Először is azért, mert tudtam, hogy én a második száznál vagyok jó, másodszor meg azért, mert abban a pillanatban teljesen elégedett voltam magammal. Egyszerűen nem volt vesztenivalóm, egy kicsi sem. Én ott már így is nyertem. Ez örömmel és erővel töltött el, és ez az energia elvitt egészen a második helyezésig.
– Mikor a hajrában húzod, húzod és húzod, mit érzel? Fizikai fájdalmat, vagy a leendő győzelem előlegezett örömét? Vagy valami egészen mást?
– Mikor belehúzok és aztán még ráhúzok, az fájdalommal jár, mert megterheli az izmaimat. De ég bennem egy tűz, ami olyan erős, hogy a konkrét fizikai fájdalmat már nem is érzem. Valahogy elnyomja.
– Milyen tűz?
– Bizonyítási vágy, leginkább önmagamnak, de másoknak is, és önmagam legyőzésének a vágya.
– Furcsa, nem úgy érzem, hogy egy tizenöt éves tinédzserrel beszélek. Sokkal inkább, mint egy érett versenyzővel. Ki vagy te, Dani?
– Az vagyok, aki eddig is voltam. Egy tinédzser, akinek barátai vannak, aki jó tanuló, aki boldog, aki szeret a szüleivel lenni, és aki mellesleg jól úszik. Természetesen azzal a különbséggel, hogy kiskorom óta napi öt órát kőkeményen edzek.
– És ez milyenfajta különbséget tesz közted és a kortársaid között?
– Az úszás monoton sportág. Az edzéseken a fizikai fájdalmat egy idő után meg lehet szokni. Fejben kell nagyon bírni, meg lélekben, ott kell nagynak lenni.
– Mikor a végén a kezed a medence falához ért, azonnal tudtad, hogy ezüstérmes lettél?
– Nem, csak mikor a következő másodpercben a táblára néztem. De az az igazság, még most sem fogtam föl egészen, hogy kétszáz mellen a világ második legjobbja vagyok.
– Mi szeretnél lenni azon kívül, hogy olimpiai és világbajnok?
– Ezen még nem gondolkozom. Rendesen tanulok, mindegyik tárgyból négyes vagyok, de egyik sem hoz tűzbe. Egy erős gimiben kezdek most, a Veres Péterben. Szeretném jó eredménnyel elvégezni, aztán majd meglátom.
– Mit szeretsz az úszáson kívül?
– Ha van időm rá, zenét hallgatok és futballt nézek. Leginkább a külföldi csapatokat, persze a Gerát is. Iszonyú tehetséges srác. De azért a legfontosabb vágyam az úszáshoz köt: jövőre szeretnék ráhúzni a japánra.
– Sok sikert és sok boldogságot!
– Köszönöm.

Nos,igen.Egész véletlenül anyukám épp abban a suliban tanít,ahova ő járt általánosba.Az ő barátnője(aki mellesleg egy igen kedves ismerősöm anyukája) vizsgáztatta tavaly év végén eme szegény gyermeket történelemből,mivel magántanuló volt az év nagy részében.Hiába próbáltak belőle kihúzni akármit is,sajnos nem ment neki/nekik(?).Végül arra jutottak,hogy nem túl fényes szereplését hármasra értékelik,ám az egyik kedves vizsgáztató elírta a hármast:négyesre.Így lett a mi bajnokunk ilyen jó tanuló.Kíváncsi vagyok,vajon a többi tárgyból hogyan szerepelt.Ha úgy,mint történelemből,akkor meglátjuk,mit tud kihozni magából Magyarország Reménysége a Veres Péterben.Alig várom.